Machinima, avagy filmforgatás videojátékkal

A machinima kifejezés a machine és az animation (más eredetmondák szerint a machine és a cinema) szavak összeolvadásából származik, és olyan amatőr animációs filmet jelent, amit egy videojáték grafikus motorjával hoztak létre. A műfaj másfél évtizedes múltra tekint vissza, de csak az utóbbi két-három évben lépett ki a videojátékos undergoundból. 2005 óta a Sundance filmfesztiválon előadások és kerekasztal-beszélgetések visszatérő vendége, és az sem lenne különösebben meglepő, ha néhány év múlva külön kategóriát kapna a nagy filmfesztiválokon (elvégre már most léteznek százezer dollár összdíjazású machinima-pályázatok). Aztán jöhet az Oscar. Talán nem is tud róla, de Ön is látott már machinimát - vagy lemaradt volna a South Park Make Love Not Warcraft című epizódjáról?

Machinima-történelem

A machinima műfaj keletkezése 1992-re datálható, ekkor jelent meg a Stunt Island című játék, amiben a játékosnak repülős kaszkadőrmutatványokat kellett végrehajtania, és ezt filmre is vehette, saját maga elhelyezve a kamerákat a játéktérben, és utólag összevágva a produkciót. Egy évvel később a sikeres Star Wars-os űrszimulátor, az X-Wing is átvett néhányat a filmezési lehetőségek közül, de mivel az így készült filmecskéket csak a játékon belül lehetett megtekinteni, ezek nem terjedtek el igazán széles körben.

1996 és a Quake volt a következő nagy lépés a műfajban, ami már nemcsak az animációk rögzítését támogatta, de egyszerűen lehetett benne pályákat, játékosmodelleket szerkeszteni, kicserélni a beépített hangokat és effekteket. Quake alatt születtek az első "quickdone" filmek (amik az adott játék végigvitelét mutatják be extrém rövid idő alatt), és az első történettel rendelkező, a játék témájától elszakadó művek is, emlékezetes például ebből a korszakból a The Seal of Nehahra című négyórás film.

A játékok grafikai fejlődésével egyre látványosabb machinimák készültek (a Quake-től a Battlefield 1942, az Unreal Tournament és a Counter-Strike vette át a vezető szerepet), a mozik hamarosan kinőtték a csak az adott játékon belül lejátszható formátumot, és szabvány filmformátumokra konvertálva terjedtek tovább az interneten. A játékfejlesztő csapatok közül az Unreal Tournamentet készítő Epic ébredt a legkorábban, és a játékuk 2003-as verziójába beépített Matinee nevű moziszerkesztő modullal, illetve egy 50 ezer dolláros machinima-pályázattal támogatta a műfaj kibontakozását. A machinimák egyre profibbak lettek, egyre népesebb csapatok dolgoztak egy-egy filmen, előkerültek a külső szerkesztőprogramok, az utóeffektezés; a feliratokat leváltotta a házilag készített szinkron.

Legendák születése

2002-ben rendezték meg a machinimák első "Oscar-gáláját", a Machinima Film Festivalt Dallasban - nagyjából ekkortól számít nagykorúnak a műfaj. Elindultak a máig tartó legendás sorozatok; a leghíresebb talán a Halo alatt készült, két szuperkatona kalandjait bemutató Red vs. Blue, ami ma a 94. részénél tart, és a tévésorozatok mintájára szezononként kiadják dvd-n is. A filmfelvétel funkciója bekerült a világ legnagyobb példányszámban eladott pc-s játékába, a Sims 2-be, ezzel tízmilliós nagyságrendű új játékoshoz eljuttatva a machinimát, aztán megjelent a The Movies című filmstúdió-szimulátor, ami gyakorlatilag a machinima jelenségére épített: a játékos a stúdiója felépítése és menedzselése mellett filmeket készíthetett.

A machinima térhódítása a World of Warcraft világsikerével teljesedett ki: warcraftmovies.com oldalon ma közel 13 ezer, WoW-ban készült mozit találhatunk. A legnépszerűbb videójukat, a hírhedt Leeroy!-t csak erről az oldalról másfélmillióan töltöttek le, a YouTube-on pedig közel kétmillióan látták.

Machinima-műfajok

Az első machinimák még nem szakadtak el az alapul szolgáló játékoktól, és jellemzően egy-egy pálya végigvitelét, vagy keményebb főellenség megölésének módját mutatták be, esetleg a játékon belül valami extra trükköt vagy kiemelkedő teljesítményt. Ez a műfaj ma is igen népszerű, főleg online szerepjátékokban, ahol a világ vezető klánjai egymással versengenek a játékba bekerülő új kihívások minél gyorsabb teljesítésében, és a "first killekről" szinte kötelező mozit kiadniuk. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a versenyszerűen űzött játékok (Counter-Strike, Quake- és Unreal-verziók) nagyobb világversenyein az egyes meccsekről készített filmek.

Az "igazi" machinimát storyline filmnek is nevezik, és itt a játék már csak eszköz a történet bemutatásában. Egy-egy film elkészítése akár hónapokig is tarthat, forgatókönyv és storyboard készül, profi az operatőri, rendezői és vágómunka, utólagos effektek, és szinkron készül, néha direkt a filmhez írnak és vesznek fel zenét is. (A cikkbe ágyazott YouTube-videók mind ilyenek, a WoW-machinima termés díjnyertes darabjai.) A műfaj általában vígjáték, de előfordulnak komolyabb hangvételű történetek, akár drámák is.

A machinima speciális esete, amikor profi filmesek használják a videojátékokat látványtervek vagy illusztrációk elkészítésére. A Rome Total War című stratégiai játék motorját például többek között a BBC és a History Channel tévécsatorna is licencelte, hogy történelmi dokumentumfilmjeikhez ókori csatajeleneteket készítsenek vele. George Lucas az Unreal Tournament mozikkal vázolta fel az új Star Wars filmek akciójeleneteit a trükkmestereknek, a profi machinima legszebb példája pedig a South Park már említett Make Love Not Warcraft című része, amihez a játékban zajló jeleneteket a World of Warcraft tesztszerverén vették fel (állítólag rengeteg jelenetet kellett megismételni, mert az arra járó, bámészkodó játékosok belógtak a képbe).